Nem kell mindig tökfőzelék
Lassan tartunk az ősz felé, a zsenge kis tököket felváltották a hatalmas példányok. Mivel nem lehet folyton tökfőzeléket készíteni, próbálkozzunk a tökpörkölttel.
Míg május táján nagy örömmel köszöntöttük a piac színpadára lépő zsenge, dundi tököcskéket, most már nagy testvéreik a sárgás, termetes főzőtököké a hely. Vannak országok, ahol a mi általunk - jó, nem osztatlanul - kedvelt tököt kizárólag takarmányozásra használják, és emberi fogyasztásra nem méltatják, ha már fél kiló fölötti a növény. Van ebben logika, ugyanis a nagyra nőtt példányok közepe már szivacsos, kialakult a magokat körülvevő puha réteg, ami tényleg nem túl gusztusos, így meglehetős nagy veszteséggel lehet csak a tököt feldolgozni. Azért azt tegyük hozzá, hogy ilyenkor már itthon is csak gyalulni szokták ezt a zöldséget, gondosan kikaparva előtte a magokat és a szivacsos réteget. Szálasra vágva/gyalulva pedig általában egyféle étel készül belőle, a tökfőzelék.
Szegény tökfőzelék, pedig mi annyit dicsértük, mégis van, akinek nem sikerült megszeretnie, ezért most szintén egy hóvégi, olcsó, gyorsan elkészülő tökös étellel foglalkozunk, ez pedig a tökpörkölt.
Történt annak idején, amikor Borsamunkatárs és férje még fiatalok voltak, hogy hónap végére bizony nem sok elkölthető fillérjük maradt. Szerencsére sok segítséget kaptak szüleiktől, főleg anyóséktól, akik rendszeresen hordták nekik a kertjükben termett mindenfélét. Nyár végén, ősz elején például hatalmasra nőtt, sárgás főzőtököket hoztak rendszeresen. Bármilyen jól is jött kollégánknak az adomány, egy idő után már gondolni sem tudtak a tökfőzelékre. Elajándékozni, kidobni azonban nem volt szívük a bio módra nevelt veteményt, ezért Borsamunkatárs elgondolkodott, mit is kezdhetne még vele. Tölteni, rántani már nem lehet, ahhoz megöregedtek, nem elég zsengék, valahogy főzni kellene. És hát ugye mire gondol egy rendes magyar háziasszony elsőre? Hát persze, hogy a pörköltre! Ha lehet pörkölt és/vagy paprikás tojásból, krumpliból, akkor miért ne lehetne pont tökből is. Hát hiszen nem mindenki készíti fehéren a főzeléket belőle, vannak, akik hagymás paprikás alapon indítják a főzését, miért ne illene hát hozzá ez az ízvilág. Gondolta megpróbálja. Rendesen, sok hagymával, a végén tejfölözve, galuskával körítve. Bejött. Olyannyira, hogy azóta folyamatosan repertoáron van tartva, annyi változtatással, hogy mostanában már egy kis vágott kapor is kerül bele a főzés vége felé.
Mivel az első próbálkozás már több mint tíz éve volt sokszor sokféleképpen ette Borsacsalád a tökpörköltet. Tapasztalataik alapján elmondhatjuk, hogy működik melegen nokedlivel, langyosan egy kis kenyérrel, de Borsagyerek imádja hidegen, sok tejföllel mindenféle köret nélkül is. Mivel nem kíván túl nagy munkát, egy próbálkozást mindenképpen megér, hátha pont ezzel szerettetjük meg lakótársainkkal a tökevést.
Így készül
Egy bő kilónyi tököt meghámozunk – ez éles kést kíván –, kimagozzuk, és felkockázzuk. Egy nagy vagy két kisebb fej hagymát meghámozunk, felkockázunk. Kevés olajon a hagymát megfuttatjuk, megszórjuk pirospaprikával, ha felszáll az illata rádobjuk a tök kockákat, átkeverjük. Sózzuk, nagyon kevés vízzel feleresztjük. Mehet bele egy kisebb paradicsom, esetleg egy kis zöldpaprika is, de mindenképpen fokhagymázzuk, és borsozzuk.
Félig lefedve addig főzzük, amíg a tökkockák, puhák, üvegesek lesznek, de szétfőniük nem szabad. A zöldség korától függően lehet, hogy a vizet időnként pótolgatni kell, de soha ne érjen a tök feléig sem. Amikor elkészült, egy marék apróra vágott kaprot keverünk bele, és vagy azonnal forrón galuskával és tejföllel, vagy egy kicsit lehűlve tálaljuk.
Míg május táján nagy örömmel köszöntöttük a piac színpadára lépő zsenge, dundi tököcskéket, most már nagy testvéreik a sárgás, termetes főzőtököké a hely. Vannak országok, ahol a mi általunk - jó, nem osztatlanul - kedvelt tököt kizárólag takarmányozásra használják, és emberi fogyasztásra nem méltatják, ha már fél kiló fölötti a növény. Van ebben logika, ugyanis a nagyra nőtt példányok közepe már szivacsos, kialakult a magokat körülvevő puha réteg, ami tényleg nem túl gusztusos, így meglehetős nagy veszteséggel lehet csak a tököt feldolgozni. Azért azt tegyük hozzá, hogy ilyenkor már itthon is csak gyalulni szokták ezt a zöldséget, gondosan kikaparva előtte a magokat és a szivacsos réteget. Szálasra vágva/gyalulva pedig általában egyféle étel készül belőle, a tökfőzelék.
Szegény tökfőzelék, pedig mi annyit dicsértük, mégis van, akinek nem sikerült megszeretnie, ezért most szintén egy hóvégi, olcsó, gyorsan elkészülő tökös étellel foglalkozunk, ez pedig a tökpörkölt.
Történt annak idején, amikor Borsamunkatárs és férje még fiatalok voltak, hogy hónap végére bizony nem sok elkölthető fillérjük maradt. Szerencsére sok segítséget kaptak szüleiktől, főleg anyóséktól, akik rendszeresen hordták nekik a kertjükben termett mindenfélét. Nyár végén, ősz elején például hatalmasra nőtt, sárgás főzőtököket hoztak rendszeresen. Bármilyen jól is jött kollégánknak az adomány, egy idő után már gondolni sem tudtak a tökfőzelékre. Elajándékozni, kidobni azonban nem volt szívük a bio módra nevelt veteményt, ezért Borsamunkatárs elgondolkodott, mit is kezdhetne még vele. Tölteni, rántani már nem lehet, ahhoz megöregedtek, nem elég zsengék, valahogy főzni kellene. És hát ugye mire gondol egy rendes magyar háziasszony elsőre? Hát persze, hogy a pörköltre! Ha lehet pörkölt és/vagy paprikás tojásból, krumpliból, akkor miért ne lehetne pont tökből is. Hát hiszen nem mindenki készíti fehéren a főzeléket belőle, vannak, akik hagymás paprikás alapon indítják a főzését, miért ne illene hát hozzá ez az ízvilág. Gondolta megpróbálja. Rendesen, sok hagymával, a végén tejfölözve, galuskával körítve. Bejött. Olyannyira, hogy azóta folyamatosan repertoáron van tartva, annyi változtatással, hogy mostanában már egy kis vágott kapor is kerül bele a főzés vége felé.
Mivel az első próbálkozás már több mint tíz éve volt sokszor sokféleképpen ette Borsacsalád a tökpörköltet. Tapasztalataik alapján elmondhatjuk, hogy működik melegen nokedlivel, langyosan egy kis kenyérrel, de Borsagyerek imádja hidegen, sok tejföllel mindenféle köret nélkül is. Mivel nem kíván túl nagy munkát, egy próbálkozást mindenképpen megér, hátha pont ezzel szerettetjük meg lakótársainkkal a tökevést.
Így készül
Egy bő kilónyi tököt meghámozunk – ez éles kést kíván –, kimagozzuk, és felkockázzuk. Egy nagy vagy két kisebb fej hagymát meghámozunk, felkockázunk. Kevés olajon a hagymát megfuttatjuk, megszórjuk pirospaprikával, ha felszáll az illata rádobjuk a tök kockákat, átkeverjük. Sózzuk, nagyon kevés vízzel feleresztjük. Mehet bele egy kisebb paradicsom, esetleg egy kis zöldpaprika is, de mindenképpen fokhagymázzuk, és borsozzuk.
Félig lefedve addig főzzük, amíg a tökkockák, puhák, üvegesek lesznek, de szétfőniük nem szabad. A zöldség korától függően lehet, hogy a vizet időnként pótolgatni kell, de soha ne érjen a tök feléig sem. Amikor elkészült, egy marék apróra vágott kaprot keverünk bele, és vagy azonnal forrón galuskával és tejföllel, vagy egy kicsit lehűlve tálaljuk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése