Gátlások az ágyban: védenek és korlátoznak

Melltartóban szerelmeskedni, az intim beszélgetésekbe belepirulni, a nemiszerv mérete miatt aggódni, a tízparancsolat ellen véteni: millió formája lehet annak, ha valaki szexuálisan nem tudja elengedni magát, valamilyen ismeretlen blokk hatására képtelen feloldódni. Bár a gátlások minden emberben vannak, szélsőséges esetben tönkretehetik a szexualitást, a párkapcsolatot. Molnár Tamás szexuálpszichológust kérdeztük, honnan jönnek és miért vannak ezek, néhányan pedig vállalták, hogy leírják saját szexuális problémáikat.

Tulajdonképpen mi a gátlás? Egy fiziológiailag leírható folyamat vagy a psziché reakciója egy adott helyzetre?

A szexuális gátlásnak vagy szexuális gátlásosságnak van egy általános, állatokra és az emberekre jellemző funkciója: a gátak védenek a természet vad elemeivel szemben, de védenek abban is, hogy az ember önnön vadságával ne ártson másoknak. Tehát korlátoz, és véd is. A szexuális gátlásaink – optimális mértékben - megvédik a testi-lelki intim határokat: saját szexuális vágyaink és viselkedésünk nem kelt másokban ellenérzést, zabolátlan szexualitásunk nem okoz sérülést. A gátlás a félelemhez-fájdalomhoz hasonlóan szükséges. De ha túllép egy határt, elvesztünk. Fölöslegesen és túlzottan elhatárol másoktól.

A gátlás félelemből tanult, a szüleinktől, környezetünktől ellesett reakció?

A szexuális gátlást úgy képzelem el, hogy ennek egy vázával, egy üres polcrendszerével együtt születünk. De a kultúránk, a szülők, a tapasztalataink fogják meghatározni, hogy milyen könyvek kerülnek ezekre a polcokra. A struktúrája genetikusan adott lehet, de lényegében, tartalmilag tanult.

Mi lapulhat a háttérben? Hiányos önismeret, rossz tapasztalat, trauma?

Magyarázata mindennek van. Ez lehet nem materiális jellegű is. Ebben azonban nem hiszek. A túlzott, értelmetlen szexuális gátlásosság kis részben személyiségünkből, lelki alkatunkból eredhet, például mert introvertáltak vagyunk. Ezen például alig lehet változtatni. De sokkal fontosabb a szülői neveltetés és minta, illetve a szűkebb kulturális környezetünktől, például amit a kortársainktól tanulunk. Klinikai tapasztalatom szerint a vallási, a hitvilági iránymutatások, szabályok, tiltások sokszor vezethetnek önbizalomhiányhoz, bűntudathoz.

Életünk bármely szakaszában kialakulhat a gátlásosságot?

Az itt tárgyalt értelemben leginkább a gyerekkorból hozzuk, de előfordul, hogy ennek az életszerűtlenségét átlátva tudatosan változtatni tudunk rajta. De váratlanul, egy külső történés hatására - például frusztrációra, kudarcra vagy trauma hatására - ezek újra előtörhetnek. Nagyon érdekes azonban, hogy ugyanaz a történés míg az egyik embernek traumát okoz, a másiknak nem.

Hatással van a gátlásosságra a médiában, pornóban bemutatott torz szexuális világ?

A médiából nem csak a rossz dolgok jutnak el hozzánk. A pornó és a média hatását alig tudjuk korlátozni, tiltani. Ezért fölösleges harcolnunk ellene, mint negatív jelenségek ellen. Sőt, a média segítségével rádöbbenhetünk, hogy ilyen is van, és megérthetjük a jelenséget: például egy megerőszakolás motivációit vagy az áldozatra tett hatását. Ha megnézek egy filmet egy homoszexuális párról, attól nem leszek meleg, de segíthet megérteni, elfogadni őket. Ez utóbbi példa azért nem tökéletes, mert a homoszexualitás önmagában nem torz.

A laikusok és a szakma részéről is inkább azok az egyedi, ritka jelenségek kapnak teret a médiában, amikor tényleg bizonyítható, hogy egy szexuális abúzus, gátlástalanság visszavezethető az egyén neveltetésére. A média és a pornográfia pozitív információközlő, pozitív értelemben tanító. Csak tudni kell helyesen kezelni.

Könnyen feloldható szexuális probléma a gátlás?

Nem. De ha ez problémát okoz, szakember segítségét kell kérni.